– villanyszerelés felsőfokon

Lakossági ügyfelek

Kis- és középvállalkozók

Ipari beruházók

A fővezetékek hibái által okozható tűzveszély, életveszély

Ha tűzesetről szóló tudósítást olvasunk az újságokban, gyakran találkozunk ezzel a megállapítással: a tűz oka a villamos berendezés zárlata volt. Villamos berendezésben zárlat bárhol bekövetkezhet, a berendezés megfelelő jó állapotban tartásával és kellően gondos kezeléssel ennek valószínűségét igen kicsire lehet csökkenteni, de ennek fellépését teljesen kizárni nem lehet. Kisfeszültségű berendezésben (a szakemberek minden 1000 V-nál kisebb feszültséget kisfeszültségnek neveznek, így a lakóházak áramszolgáltatói táplálása mindig kisfeszültségű) azonban a zárlat - a robbanásveszélyes környezetek kivételével - gyakorlatilag csak akkor okozhat tüzet, ha a beépített, önműködő zárlatvédelem hibás.

Ha ugyanis a zárlatvédelem megfelelő, akkor ez zárlat esetén olyan gyorsan működik (megszakít), hogy ilyen rövid (egyetlen másodpercnél is rövidebb) idő alatt nem keletkezik a tűz meggyújtásához szükséges energiamennyiség. A fővezetékek zárlatvédelme szinte mindig olvadóbiztosítókkal van megoldva. Ahol erre becsavarható biztosítókat alkalmaznak, ott ezeket egy zárlat után a kellő műszaki érzékű, de nem villamos képesítésű lakók is kicserélhetik, de kizárólag az eredetivel azonos értékű, gyári, új olvadó betétekkel! Ezeknek a betéteknek javítása még az új betét beszerzéséig tartó rövid időre sem megengedhető. Az ilyen ?javított? betét ugyanis zárlat esetén nem képes a zárlatot megfelelően megszakítani, így ennek alkalmazása idején egy újabb zárlat már ténylegesen felgyújthatná a házat (akár a zárlat helyén, de akár a ?javított? biztosító környezetében is!).

A nagyobb áramerősségű biztosítók már nem becsavarható, hanem ?késes? rendszerűek, ezeket kizárólag villamos szakemberek cserélhetik! A földkábeles csatlakozási pont közelében a legtöbb helyen késes biztosító is be van építve, s így ha a fővezeték saját biztosítója nem kapcsolja le időben a zárlatot, ez is kiolvadhat, s ezzel megmentheti a házat attól, hogy a zárlat tüzet okozzon.

Az új berendezéseik beépítésével bizony az is előfordulhat, hogy a fővezeték túlterhelődik. A túlterhelés a vezetéket túlzottan felmelegítené, s ez is tüzet okozhatna, de ezt megakadályozza a vezeték beépített túlterhelésvédelme, ami túlterhelés esetén önműködően megszakítja az áramot. (Az esetek túlnyomó többségében ez ugyanaz az olvadóbiztosító, amely a zárlatvédelmet is ellátja.) Ha többször fordul elő ilyen (áramkimaradást okozó) túlterhelés, akkor a fővezetéket kell nagyobb keresztmetszetűre kicserélni, és nem a túlterhelést akadályozó olvadóbiztosítót nagyobb áramerősségűre! Szabályosan megválasztott túlterhelés-védő biztosító esetén túlterhelés nem okozhat tüzet!

A valóban villamos eredetű tüzeket a legtöbbször a kötések rossz érintkezése okozza. Ha egy bizonytalan érintkezésű vezetékkötésen többamperes áram halad keresztül, akkor ott villamos ív keletkezik, ami - ha az ív közelében gyúlékony anyag található - már valóban tüzet okozhat. És ez ellen - sajnos - önműködő védelem sincs, csak a kötések megfelelő kivitele és a gondos karbantartás akadályozhatja meg ennek fellépését. Minden esetre, ha az izzólámpák ?hunyorognak?, ez valahol rossz érintkezésre utal, ezt nem szabad csupán múló kellemetlenségnek tekinteni, hanem ki kell nyomozni a rossz érintkezés helyét, és ki kell javítani a bizonytalan érintkezésű kötést.

Ha a bizonytalan érintkezésű kötés nem a fázisvezetőkben, hanem a háromfázisú rendszer ?nullavezető?-jében van, akkor ez ritkán okoz tüzet, de ez a nullahiba tönkre teheti az erre kapcsolt villamos készülékeket, és így komoly károkat okozhat (amiért persze a kártérítést is vagy annak kell megfizetnie, aki az érintkezési hibát okozta, vagy annak, akié az a vezeték, amelyben a rossz érintkezés fellépett).

A nullavezető szakadása vagy rossz érintkezése ugyanis azt okozza, hogy az áramkörök egy részében 230 V-nál lényegesen nagyobb feszültség lép fel, amit természetesen egyáltalán nem ellensúlyoz az, hogy ugyanakkor más áramkörökben a feszültség lényegesen 230 V alá csökken.

A nagyobb feszültségmindazokra a készülékekre káros, amelyek az érintett hálózatra vannak kötve, még abban az esetben is, ha nincsenek bekapcsolva, hanem csupán ?készenléti? (standby) állapotban vannak. (Ilyenek általában a távvezérelhető vagy automatikus bekapcsolású készülékek, valamint az egyes készülékek részére törpefeszültséget előállító ?tápegységek?.)

Az áramütés elleni védelem ma már - amikor szinte minden lakószobában is van fémes csővezeték és számos ?földelendő? készülék - egy védővezető minden dugaszolóaljzathoz és rögzítetten beszerelt készülékhez való hozzávezetését jelenti. Fővezetéki viszonylatban ez csupán annyit jelent, hogy a fővezetékben kell egy különálló (zöld/sárga színű szigetelésű) védővezetőnek lennie, s ezt minden lakásba be kell vezetni. Ezt a védővezetőt a csatlakozási pont közelében le kell földelni, továbbá össze kell kötni a minden az épületben kiterjedt fémes (nem villamos) szerkezet (pl vízvezetéki csőhálózat, központi fűtés, gázcső) villamos vezetői összekötésére szolgáló egyenpotenciálra hozó (EPH) csomóponttal, s többnyire (a nullázott hálózatokon) az áramszolgáltatói hálózat bejövő nulla-vezetőjével is. Ennek részletei azonban annyira szakkérdések, hogy csak ehhez értő szakemberekre bízhatók.

vissza a főoldalra